A sérülés az egyik leggyakoribb veszély, amellyel a sportolók szembesülnek a sport karrierjük során. Gyakran látni, hogy fittyet hányva erre a veszélyre, a sportolók elindulnak a számukra fontos versenyeken – figyelmen kívül hagyva a fájdalmakat csak azért, hogy elérjék a céljaikat. Ez végül további sérülésekhez vezet, ami még több időt vesz el a versenyzéstől. Annyira keményen edzettél: beletetted az időt és a szükséges energiát, majd úgy érzed, hogy a tested cserbenhagy. Ez haragot, frusztrációt és csalódottságot okoz. A sérülés fizikai része általában világos a sportoló számára, de hogy milyenek a pszichológiai megküzdési képességei, azzal a legtöbb sportoló sérülés esetén szembesül-
A sportolók számára a sportolás maga jelentős forrása lehet az önbecsülés, önértékelés fejlesztésének, élvezetet jelent egy-egy új cél elérése, az új készségek elsajátítása. A sportot konstruktív módon használják a stresszel való megküzdés fejlesztésére a sporton kívüli életükben is. Például amikor egy kerékpáros felpattan a biciklire, megnyílik előtte az út, felszabadultnak érzi magát, egyszersmind le tudja vezetni a stresszt is az edzéssel. Ha komoly sportoló vagy, akkor időd jelentős részét edzéssel, versenyzéssel töltötted, hasonló gondolkodású emberekkel vetted körül magad. „Sportoló vagyok”, így látod magadat, és így látnak mások is. A sérülés bekövetkeztével azonban jelentős pszichológiai terhek szakadhatnak a nyakadba.
„Sportoló vagyok – vagy sérülten már nem?”
Az identitás (“sportoló vagyok”) elvesztésének érzése gyakori ilyenkor. A sérülés miatt nem lehetsz a barátaiddal, az edzések okozta jóleső érzést felváltja az, hogy nem tudod, mit kezdj magaddal, bizonytalan vagy a jövővel kapcsolatban, félsz, hogy kimaradsz valamiből, és esetleg féltékenységet is érzel, amiért nem tudsz csatlakozni a csapattársaidhoz.
A kutatások rávilágítottak számos pszichológiai faktorra, amelyekkel a sportolók szembesülnek a sérülés során: az elszigeteltség érzése, a szorongás, az újbóli sérüléstől való félelem egyaránt gyakori, ugyanakkor a frusztrációt, a depressziót, a haragot és a feszültséget a legfontosabb érzelmekként emelik ki. Sportolóként az, hogy hogyan birkózol meg egy esetleges sérüléssel, meghatározhatja a teljes felépüléshez vagy az újbóli sérüléshez vezető utat.
Hogyan tudsz hatékonyan megbirkózni a sérüléssel, hogy a lelki fájdalom minimális legyen?
Íme egy módszer, a neve: R-E-C-O-V-E-R (azaz felépülés).
A RECOVER egy betűszó, minden egyes betűje egy-egy fontos lépésre hívja fel a figyelmed:
R-E-C-O-V-E-R
R – REST (pihenés): Pihenj és korlátozd a fizikai aktivitást! Kövesd az előírt protokollt.
A szorongás elviselhetetlensége miatt sokan siettetni szeretnék a gyógyulási folyamatot, de ez újabb súlyos sérülésekhez vezethet. Néha a leggyorsabb út a visszatéréshez egyben a leglassabb. LASSAN JÁRJ, TOVÁBB ÉRSZ!
E – EVALUATE (értékelés): Értékeld a helyzetedet időről időre szakértőkkel, oszd meg velük az aggodalmaidat, és kövesd a rehabilitációban előírtakat.
Rendszeresen vedd fel a kapcsolatot a rehabilitációdat irányító szakértőkkel, értékeljétek együtt a rehabilitációs program egy-egy szakaszát.
C-CONNECT (kapcsolódás): Lépj kapcsolatba másokkal a sporton belül és kívül egyaránt.
A kutatások rávilágítanak a társas támogatás óriási hasznára a rehabilitációs szakaszban. Ennek a társas támogatásnak része az, hogy kapcsolatban maradsz a barátaiddal, csapattársaiddal a sporton belül, de fontos megjegyezni, hogy előfordulhat, hogy ez a támogató közösség túlságosan elfoglalt az edzések, versenyek miatt ahhoz, hogy objektíven segítsen neked a nehéz időkben. Ezért kiemelten fontos, hogy legyenek támogatóid a sporton kívül is. A társas támogatás és a közösségi kapcsolatok ápolása jótékony hatással lehetnek testi és lelki egészségedre és jóllétedre.
O – OPPORTUNITY (lehetőség): Lehetőség új készségek elsajátítására és a gyengeségek kezelésére.
A sérülés miatt felszabadult idő egyben tökéletes lehetőség a sportod mentális aspektusainak felfrissítésére vagy tényleges gyakorlására. Vizualizálás, célok kitűzése, koncentráltság megőrzése vagy csak néhány régebbi feladat, amit gyakorolhatsz… így amikor felépülés után visszatérsz, nem csak fizikailag, hanem mentálisan is erősebb leszel.
V – VISUALIZE (vizualizálás): Képzeld el lépésről lépésre a rehabilitációdat.
A vizualizáció számos előnyei közül kiemelkedik a sérült sportolók számára az, hogy nem igényel semmilyen fizikai aktivitást, mégis javítja a sportoló önbizalmát. A kutatások rávilágítottak arra, hogy a vizualizáció és a sérülések helyreállításának elképzelése elősegítheti a gyógyulást és a fájdalom kezelését.
E – ELIMINATE FEAR (a félelem megszüntetése): Szüntesd meg a félelmet, bízz a testedben, és legyél rugalmas a felépüléseddel kapcsolatban.
Az újra sérüléstől való félelem nagyon gyakori félelem a sportolókban, sérülés után gyakran fokozottan sebezhetőnek érzik magukat. A sportolóknak mentális erőforrásaikra kell támaszkodniuk, hogy javítsák összpontosításukat és koncentrációjukat. Arra koncentrálj, amit AKARSZ, hogy megtörténjen, NE arra, amitől félsz, hogy esetleg bekövetkezik. Használj mentális technikákat, mint például a célállítás. A célok kitűzése rendkívül hasznos technika a teljesítmény javítására.
R – RETURN TO PLAY (visszatérés a pályára): Visszatérés a játékhoz. Összpontosíts a pszichológiai felkészültségre és a fejlődésre.
Türelmes voltál, követted a rehabilitáció lépéseit és pszichológiailag is készen állsz? Most itt az ideje, hogy visszatérj ahhoz a sporthoz, amit szeretsz.
Szükséged van segítségre a sérülés utáni visszatéréshez? Keress bizalommal! Foglalj első, ingyenes online alkalmat!
by