Perfekcionizmus a sportban: áldás vagy átok?

A perfekcionizmus a sportban azt jelenti, hogy a sportoló folyamatosan az ideális vagy a hibátlan teljesítmény elérését hajszolja, úgy gondolja, csak azzal lehet elégedett. Bár ez magas szintű motivációhoz és elhivatottsághoz vezethet, ugyanakkor stressz és kiégés forrása is lehet.

Szempontok a perfekcionizmus kapcsán, amit érdemes figyelembe venni

1. Magas követelmények: A perfekcionisták gyakran magas mércét állítanak fel maguknak, és nagyon kritikusak saját teljesítményükkel szemben. Ez arra késztetheti őket, hogy folyamatosan a fejlődésre törekedjenek, de csalódáshoz és negatív belső beszédhez is vezethet.

2. Félelem a kudarctól: A perfekcionisták elkerülhetik a kockázatvállalást, mert félnek a kudarctól, ami korlátozhatja teljesítőképességüket és kreativitásukat a sportban.

3. Kiégés: A tökéletes teljesítmény miatti folyamatos nyomás kiégéshez és a sport élvezetének csökkenéséhez vezethet.

4. Befolyásolja a mentális egészséget: A krónikus stressz és a negatív belső beszéd hatással lehet a mentális egészségre és a jóllétre.

5. Hasznos lehet: A perfekcionizmus arra késztetheti a sportolókat, hogy nagyszerű dolgokat érjenek el a sportágukban, de fontos megtalálni az egészséges egyensúlyt.

Mi történik akkor, ha nem sikerül megtalálni ezt az egyensúlyt?

Nézzük meg ezt egy megtörtént eseményen keresztül!

Marie-José Pérec háromszoros olimpiai bajnok francia atlétanő, futó, hazájában egy igazi ikon.
1992-ben, a barcelonai olimpián bajnok lett 200 méteres síkfutásban, majd 1996-ban, az atlantai olimpián aranyérmes volt 200 és 400 méteren is. 2000-ben, a sydney olimpián őrületes média felhajtás vette körbe: a közönség és a riporterek szenzációra éhesen várták, hogy Pérec és riválisa, az ausztrálok üdvöskéje, Cathy Freeman összecsapjanak 400 méteren. Freeman második lett Pérec mögött Atlantában, ezért az ausztrálok egyfajta revansot reméltek a tomboló stadion előtt hazai pályán, és természetesen egy aranyérmet 400-on. A történet végül valóban aranyéremmel zárult Cathy Freeman számára, de nem úgy, ahogy azt mindenki várta. Pérec ugyanis a nagy összecsapás előtti estén, arra hivatkozva, hogy zaklatják a média képviselői a szállodában, lemondta az olimpiai részvételt, és az első elérhető géppel hazarepült. A Francia Atlétikai Szövetség 6 hónapig nem látta, nem is hallott felőle, kilétéről sem voltak információk. Később egy közvetítőn keresztül kommunikált, és akkor is csak úgy, hogy a holléte továbbra is titokban kellett, hogy maradjon. Soha többet nem versenyzett, és az ominózus eset valódi okai azóta is felderítetlenek.

Ha Pérec elhíresült esetét sportpszichológus szemüveggel nézzük, szembetűnően kirajzolódik a perfekcionizmus jelensége. (A fiatal Pérec első francia edzője (Pérec eredetileg Franciaország egyik tengerentúli tartományából, Guadeloupe-ról származik), Fernand Urtebise nyilatkozta egyszer róla: „Büszke volt és perfekcionista. (…) Amikor véget ért egy versenyszáma, mindig meglepettnek tűnt…szinte bocsánatot kért, hogy majdnem nyert.”)

Vajon mi késztet egy többszörös olimpiai bajnokot arra, hogy lemondja a legnagyobb versenyt, minden sportoló álmát, ahol ráadásul hatalmas esélye van a győzelemre? Mekkora szorongást élhetett át a francia futónő ahhoz, hogy egy ilyen szélsőséges döntést hozzon? Mit tehetett volna, ha időben felismeri perfekcionizmusa veszélyeit?

Perfekcionizmus a pszichológiában

A perfekcionizmus egyike azoknak a pszichológiai fogalmaknak, amelyeknek nincs általánosan elfogadott definíciója. Ha mégis meg szeretnénk határozni, akkor leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy azt jelenti, hogy az egyénnek irreális elvárásai vannak saját magával és/vagy másokkal szemben, és negatívan gondolkozik és érez, ha ezek az elvárások nem teljesülnek.

Egy perfekcionista kézilabda kapus például, aki a legjobbját nyújtva 40-50%-os hatékonysággal véd, a világbajnokságon azzal az elvárással lép fel a pályára, hogy a lövések 60%-át kivédi.
Amikor ez az irreális cél nem teljesül, azt gondolja, hogy rossz kapus (túlzott elvárás és kritika saját magával szemben), vagy azt, hogy a védő játékosok nem végezték el jól a munkát, és ezért nem érhette el a célját (túlzott elvárás és kritika másokkal szemben).

A perfekcionizmus nem csak a sportban érhető tetten: gyakran köszön vissza az életnek azokon a területein, ahol nagy a versengés és rendszeres a visszajelzés, értékelés (pl. munka, tanulás).

A perfekcionizmus pozitív hatásai

Ugyanakkor, ahogy a bevezetőben már utaltam rá, nem csak negatív hatásai lehetnek. A perfekcionista gondolkodásmód valóban hatékony lehet a mások számára lehetetlennek tűnő célok elérésében – ami sportolóként szinte mindennapi feladat…Bizonyára te is ismersz olyan sportolókat, akik a lehetetlent is képesek túlszárnyalni. Ha most hirtelen nem jut eszedbe senki, mindenképpen nézz utána Okszana Csuszovityina nevének! Az olimpiai bajnok üzbég tornász 46 évesen a 9. olimpiájára készül, ráadásul nem is a „futottak még” kategóriában versenyezve…

A perfekcionizmus tehát lehet áldás és átok is. Lehet hasznos és káros is. A kulcs, ahogy oly sok mindenhez, itt is a balansz, az egyensúly. Meg kell találnod azt a vékony mezsgyét (ez egyénileg nagyon különböző lehet!), ahol még kontrollálni tudod magad, és nem lépsz át az egészséges perfekcionizmus határán.

A negatív (káros) perfekcionizmus leküzdéséhez a sportban fontos a fejlődési szemlélet elfogadása, a kudarcok növekedési lehetőségként való felfogása, és annak a tudatosítása, hogy a cél a fejlődés, nem a tökéletesség.

Ha valaki perfekcionista, fontos, hogy folyamatosan nyomon kövesse (esetleg segítővel), hogy mi az az egészséges határ, ami még nem vezet teljesítmény szorongáshoz és ezáltal a teljesítmény csökkenéséhez.  Úgy érzed, ebben segítségre lenne szükséged? Keress meg bátran, és beszéljük át a lehetőségeket!