Hamarosan (július 14.) megkezdődnek a vizes világbajnokság versenyei a japán Fukuokában, ezért a mai és a jövő heti posztban két – hozzám nagyon is közel álló – sportággal, az úszással és a vízilabdával foglalkozom. A mai bejegyzésben az úszásban rejlő speciális kihívásokat fogom körbejárni.
Az úszásról azt tartják, hogy igazi “alapozó” sport. Fejleszti a tüdőkapacitást, növeli a rugalmasságot és az izomzatot, mindezt kifejezetten izületkímélő módon (nem véletlen, hogy idős korban is gyakran írják fel “receptre”, ha valakinek mozgásszervi problémái adódnak). A versenysportban megjelenő pszichológiai vonatkozásai viszont nagyon is jellegzetes, a többi sportágtól eltérő vonásokat hordoznak. Ezeket fogom ebben a mostani írásban körbejárni.
Magányosság
Az úszást magányos sportnak tekintik. Amellett, hogy jelentős különbségek vannak az egyéni és a csapatsportágakban azzal kapcsolatban, hogy melyik milyen alkatú sportolónak kedvez, az úszók tetemes mennyiségű (napi akár 6-7 óra) időt töltenek edzéssel és versenyzéssel egyedül a vízben. Egy olyan közegben, ahol bizonyos érzékelési-észlelési funkciók (pl. hallás, látás) csak jelentős deficittel működnek. Ehhez a magányhoz mentális erőre, belső motivációra, valamint koncentrált és fegyelmezett jelenlétre van szükség nap mint nap a csapattársak aktív jelenléte nélkül is.
Monotónia
A monotóniatűrés az egyik legalapvetőbb személyiségjegy, amivel egy úszónak – ha hosszú távon vannak céljai a sportággal – rendelkeznie kell. A faltól falig úszás kilométereken és órákon keresztül csak annak elviselhető, aki introvertáltabb alkat, és megleli a maga örömét (gondolatait) az ismétlődő mozdulatokban és a medencében töltött hosszú órákban. A monotónia időközönként még a legsikeresebb úszóknak is komoly mentális kihívást jelenthet. Az úszóknak meg kell találniuk annak a módját, hogy szellemileg elkötelezettek, motiváltak maradjanak, és leküzdjék az edzések egyhangúságát egy olyan közegben, ahol gyakorlatilag a társas képességeiket alig-alig használhatják. Edzés közben minimális lehetőség nyílik a beszélgetésre, visszajelzés adására, a másikkal (edzéstársak) való kapcsolatfelvételre. A mentális stratégiák fejlesztése, mint például a célok kitűzése, a vizualizáció és a pozitív belső beszéd segíthet az úszóknak abban, hogy motiváltak és koncentráltak maradjanak az edzésen, ugyanakkor a sporton kívüli aktív, társaságban (barátokkal, kortársakkal) töltött valóságos idő (nem social media!) ellensúlyozhatja az edzés és a közeg jellegzetessége miatti félénkséget és a társas készségek, képességek terén időnként megmutatkozó hiányosságokat.
Precizitás és technika
Az úszás egy rendkívül technikás sport, amely precíz mozdulatokat és kifogástalan technikát igényel. A sportolóknak folyamatosan törekedniük kell a technikai tökéletességre, finom korrekciókkal tesztelve a hatékonyságot a sebesség maximalizálása érdekében. Ez a részletekre való odafigyelés magas szintű mentális koncentrációt, testtudatot és valós idejű kiigazítási képességet is igényel.
Versenynyomás
Az úszókra erős nyomás nehezedik versenykörnyezetben. Legyen szó háziversenyről vagy országos bajnokságról, esetleg egy fontos kvalifikációs eseményről, az úszásban is megkerülhetetlen a teljesítményszorongás, az edzői-szülői elvárások és a nyomás alatti teljesítmény kérdésének kezelése. Az olyan mentális stratégiák, mint a vizualizáció, a verseny előtti rutinok kidolgozása és a verseny előtti szorongás kezelése kulcsfontosságúvá válnak abban, hogy az úszók nyugodtak maradjanak, koncentráljanak, és a legjobb teljesítményt nyújtsák akkor, amikor az a legfontosabb.
Mentális ellenálló képesség
Az úszás fizikailag megerőltető sport, amely rendszeresen a határaik feszegetésére készteti a sportolókat. A fizikai fáradsággal, a fájdalommal és a kudarccal való megküzdéshez szükség van jelentős mentális rugalmasságra, a hosszú távú célok folyamatos szem előtt tartására. A mentális szívósság és rugalmasság lehetővé teszi az úszók számára, hogy kilábaljanak a csalódásokból, elkötelezettek maradjanak céljaik mellett, és képesek legyenek a folyamatos fejlődésre.
Időfókusz
Az úszás egy időben mért sport, ahol a századmásodpercek is jelentős hatással lehetnek az eredményekre. Az úszásban a technikai kiélezettség (reakcióidő rajtnál, benyúlás, karcsapások/levegővételek száma hosszonként, stb.) mellett nagy hangsúlyt kell fektetni az időgazdálkodásra, az ütemezésre (versenyforma időzítés), valamint az esetleges szünetek, pihenők beiktatására és egy-egy versenyen vagy számban szükséges stratégiára való összpontosításra. A sportolóknak meg kell tanulniuk, hogy hogyan tarthatják kontroll alatt az időérzékelésüket, hogyan tudják kifejleszteni a belső órájukat, és precízen végre kell tudni hajtaniuk a verseny terveiket. Az olyan mentális készségek, mint a fókuszálás, a koncentráció és az önfegyelem, döntő szerepet játszanak az optimális teljesítmény elérésében.
Összefoglalva a fentieket, az úszásban az alábbi mentális képességek edzése tudja fokozni a teljesítményt:
- monotónia tűrés
- mentális ellenálló képesség
- testtudat fejlesztés
- reakció idő fejlesztés
- fókuszálás
- koncentráció
- célállítás
- verseny előtti szorongás leküzdése
- verseny rutin kialakítása
Ha szeretnél ezekben (akár csak egyikben-másikban, vagy mindegyik téren) fejlődni úszóként, vedd fel velem a kapcsolatot itt, és kezdjük el a közös munkát!
by