A sport pszichológia egy viszonylag fiatal, de annál izgalmasabb tudományág. Ebből a bejegyzésből megismerheted a történetét.
AMERIKAI KEZDETEK
Norman Triplett (1861-1931) amerikai pszichológus 1898-ban végezte el azt a tanulmányt, amelyet ma az első sportpszichológiai kutatásnak tekintenek. Megállapította, hogy a versenyeken másokkal együtt versenyző kerékpárosok gyorsabbak, mint azok, akik egyedül versenyeztek az időmérőn, még akkor is, ha a távolság azonos. Triplett egyébként maga is amatőr kerékpáros versenyző volt, a megfigyeléseit személyes élmények ihlették. Biztos vagyok benne, hogy mindenki számára ismerős a versengés fogalma, legyen szó atlétikai versenyről, társasjátékról vagy egy egyetemi kurzusról, de e tanulmányig erre semmilyen empirikus bizonyítékot nem mutattak be.
A SPORTPSZICHOLÓGIA ATYJA
Triplett volt az úttörő, de akit a sport pszichológia atyjának tekintenek, az nem más, mint Coleman Griffith (1893-1966) amerikai pszichológus. Ő volt az első, erre a területre szakosodott kutató. Tanította a „Pszichológia és sport” elnevezésű kurzust, és 1925-ben megnyitotta az első sportpszichológiai témákra szakosodott kutatólaboratóriumot. Számos témáját még ma is kutatják, beleértve a pszichológiai készségek oktatásának módszereit a labdarúgásban, a fáradtság teljesítményre gyakorolt hatásait, a hibák tartósságát és a kiváló sportteljesítményhez kapcsolódó mentális jellemzőket.
Griffith volt az első gyakorló sportpszichológus is, akit a Chicago Cubs bérelt fel, hogy foglalkozzon a profi baseballcsapattal. Sajnos, miután a laborja bezárt, nem volt könnyű folytatni a munkáját. A sportpszichológia csak az 1960-as évek végén kezdett önálló tudományterületként megjelenni. Megalakult a Nemzetközi Sportpszichológiai Társaság (ISSP), és hamarosan létrejött az International Journal of Sport Psychology. Ugyanebben az időben a sportpszichológia észak-amerikai vezetői megalapították az Észak-Amerikai Sport és Fizikai Aktivitás Pszichológiai Társaságát (NASPSPA). Ez óriási lépés volt a terület számára, hiszen folyóiratok és konferenciák csak a sportpszichológiával kapcsolatos kutatásokkal foglalkoztak.
SOK ELMÉLET, KEVÉS GYAKORLAT
Ebben az időben azonban a kutatás főként a társas viselkedés kutatására irányult a fizikai aktivitással összefüggésben. Rainer Martens „From Smocks to Jocks” című cikke arra szólította fel a kutatókat, hogy olyan vizsgálatokat végezzenek, amelyek az alkalmazott pszichológiát veszik célba. Azaz arról szólnak, hogy az elmélet hogyan jelenik meg a gyakorlatban. Az 1980-as években a kutatási irány az élsportolók pszichológiai készségeinek képzése felé tolódott el. Ez az elmozdulás vezetett 1985-ben az Alkalmazott Sportpszichológia Fejlesztéséért Egyesület (AASP) megalakulásához, amely nagy hangsúlyt fektetett a pszichológiai ismeretek alkalmazására, a sportolók sportkörnyezetében való segítésére. Később (1986) az APA (Amerikai Pszichológiai Társaság) önálló osztályává/részlegévé nőtte ki magát a sport pszichológia, kiegészülve az „exercise” kifejezéssel a nevében. Az exercise testgyakorlatokat/edzést jelent, nem csak (verseny)sport célból.
Nem sokkal ezután az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága is létrehozott egy sportpszichológiai bizottságot és nyilvántartást, és felvette az első teljes munkaidős sportpszichológusukat. A 2000-es évekre a sport- és mozgáspszichológia területe teljesen önálló kutatási terület lett, saját tankönyvekkel, tudományos fokozatokkal, folyóiratokkal és konferenciákkal.
DE MI A HELYZET EURÓPÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON?
Az első teoretikus talán Peter Lesgaft orosz orvos-anatómus volt. Érdeklődésének középpontjában a modern testnevelés módszertanának megalkotása volt, amelyben test és szellem együtt, egymással harmóniában fejlődik. Azt tartotta, hogy a gyerekek (test)nevelésében a kinti tevékenységeké a főszerep.
Magyarország is viszonylag korán bekapcsolódott a mozgással kapcsolatos pszichológiai irányzat kibontakozásába. A 19. század végén több olyan mű is született, mely jóval megelőzte korát. Ezek a mai szóhasználattal éve, sportpszichológiai kérdéseket boncolgattak. Ilyen volt pl. Budinszky Károly: A tornázás és akarat fejlesztése, 1884-ből, vagy Hanz Elemér: Az izommunka befolyása lelki életünkre, 1894-ből.
A „sportpszichológia” kifejezést azonban nem egy magyarnak, hanem Pierre de Coubertin bárónak, a modern kori olimpia eszménye megteremtőjének köszönhetjük. A kutatók szerint 1900-ban írt esszéjében, amely a „La Psychologie du Sport” (azaz: Sportpszichológia) címet viseli, szerepel először a pszichológiának ez az ága ezen a néven.
A nagy áttörést egy 1965-ben, az olasz Sport Gyógyszerészeti Szövetség kezdeményezésére megszervezett esemény, a sport pszichológiájával foglalkozó első kongresszus jelentette. Több mint 500 szakember, több mint 40 országból képviseltette magát az eseményen. Itt alakult meg a Nemzetközi Sportpszichológiai Társaság (International Society of Sports Psychology, ISSP), amely a sportpszichológia nemzetközi elismerésének bizonyítékaként is szolgált.
A kongresszus zajos sikert aratott, és hatalmas lendületet adott a tudományág fejlődésének. Nyomában több új, sport pszichológiai szervezet alakult, többek között a FEPSAC, azaz a Sportpszichológia Európai Szövetsége (1969).
A sportpszichológia, mint tudományág – a pszichológiával párhuzamosan – meglehetősen fiatal, ugyanakkor épp ez, és a jelenkorban is zajló, a sportra is nagy hatást gyakorló technológiai fejlődés az, ami igazán izgalmassá teszi!
by