Sok sportoló tapasztalja, hogy a csapat hangulata egy pillanat alatt megváltozik: egy jó poén felrázza a társaságot, egy negatív beszólás pedig lehúzza a teljes energiát. Ez nem véletlen. A társas vagy érzelmi fertőzés azt jelenti, hogy az emberek – különösen a csoportokban – átveszik egymás érzelmi állapotát, gyakran észrevétlenül.
A jelenség alapja a tükörneuron-rendszer, amely automatikusan „leképezi” mások arckifejezését, mozgását, hangszínét. Sporthelyzetben ez a hatás felerősödik, mert a csapatok szoros ritmusban és folyamatos kölcsönhatásban működnek. Egy csapat nem csupán technikailag, hanem emocionálisan is összehangolódik.
A pozitív érzelmek gyorsan terjednek. Ha valaki energikusan érkezik, nagy lendülettel végzi a bemelegítést, tapsol vagy motiválja a többieket, az a többiek idegrendszerét is aktiválja. A csapat „felpörög”, nő a közös önbizalom, a kollektív hatékonyság érzése. Sok csapatnál megfigyelhető, hogy egyetlen kulcsember – akár nem is a legjobb játékos – képes hangulatot emelni.
A negatív fertőzés ugyanilyen gyors. Egy rossz megmozdulás után valaki dühösen hadonászik, vagy hangosan panaszkodik – és máris terjed a feszültség. A bizonytalanság, pesszimizmus vagy frusztráció elérheti a teljes csapatot, különösen, ha a hangadó játékosnak nagy a státusza. A negatív fertőzés tipikusan látható meccsek végén, amikor a kollektív idegességből pánikszerű döntések lesznek.
Sportolóként az első lépés a tudatosítás. Nem minden érzés a sajátod: sokszor egyszerűen „átvetted” valaki másét. A második lépés, hogy észrevesd, a te energiád is visszahat másokra. A nonverbális jelzések – testtartás, szemkontaktus, mozgásminőség – gyakran többet számítanak, mint egy motivációs mondat. A harmadik, hogy stabil „belső bázist” építs: rövid fókuszgyakorlatokkal, légzéssel, egyéni mini-rutinnal képes vagy érzelmi távolságot tartani a csapat turbulens hangulatától.
A társas fertőzés nem kiküszöbölendő jelenség – hanem olyan erő, amelyet tudatos sportoló fel tud használni a csapat és önmaga erősítésére.
