A kézilabda kapusok pszichológiája azonban túlmutat a fizikai képességeken. Teljesítményükben a mentális felkészülés is jelentős szerepet játszik. Ebben a cikkben a kézilabda-kapusok pszichológiájába fogunk betekinteni, feltárva azokat a mentális kihívásokat, amelyekkel szembesülnek. Megnézzük, milyen pszichológiai készségekre van szükségük ahhoz, hogy kitűnjenek, és milyen stratégiákat alkalmaznak annak érdekében, hogy sikeresek legyenek a posztjukon.

Milyen mentális kihívásokkal szembesülnek a kézilabda kapusok?

A kézilabda kapusok különféle mentális kihívásokkal néznek szembe, amelyek hatással lehetnek teljesítményükre.

Íme néhány gyakori, pszichológiai jellegű kihívás, amellyel szembesülhetnek:

Nyomás: A kézilabda kapusokra gyakran óriási nyomás nehezedik utolsó védelmi vonalként. Elvárják tőlük, hogy ha a helyzet megkívánja, meccset eldöntő jelentőségű védéseket mutassanak be, és megakadályozzák az ellenfél csapatát a gólszerzésben. A teljesítménykényszer miatti nyomás elsöprő erejű lehet, különösen nagy téttel járó helyzetekben, például büntetőknél vagy szoros meccseken.

Döntéshozatal: A kézilabda-kapusoknak gyors döntéseket kell hozniuk arról, hogy kijönnek-e a kapuból vagy a vonalon maradnak, hogy “lefelé bontsanak” vagy éppen felugorjanak, és hogyan helyezkedjenek el, hogy hatékonyan blokkolják a lövéseket. Ezek a másodperc törtrésze alatt (!) lezajló döntések mentális élességet, valamint a játék és az ellenfél mozgása pontos olvasásának a képességét kívánják meg.

Koncentráció: A koncentráció fenntartása a teljes játék során kritikus fontosságú a kapusok számára. Mindig fókuszáltnak és ébernek kell maradniuk, előre kell látniuk a lövéseket, és gyorsan kell reagálniuk a mentéshez. A koncentráció akár egy pillanatra történő elvesztése is gólt eredményezhet.

A hibák kezelése: A hibák elkerülhetetlenek a sportban, ez alól a kézilabda kapusok sem kivételek. Ha azonban egy kapus hibázik és emiatt gólt kap, az befolyásolhatja az önbizalmát és a gondolkodásmódját. Az önbizalomhiány leküzdése és a hibák utáni önuralom visszanyerése olyan pszichológiai kihívás, amelyet a kapusoknak rutinszerűen kell tudniuk kezelni.

A kézilabda kapusok pszichológiai képességei

Ahhoz, hogy posztjukon a legjobbak legyenek, a kézilabda kapusoknak különféle pszichológiai készségeket kell fejleszteniük.

Íme néhány alapvető pszichológiai készség, amellyel a kézilabda kapusoknak rendelkezniük kell:

Önbizalom: Az önbizalom kulcsfontosságú a kapusok számára, mert segít nekik hinni a képességeikben, és határozott döntéseket hozni. Az önbizalom azt is lehetővé teszi a kapusok számára, hogy gyorsan fel tudjanak állni a hibákból és a kudarcokból, fenntartva a pozitív gondolkodásmódot.

Fókusz és koncentráció: A kapusoknak a játék során fenn kell tartaniuk a fókuszt és a koncentrációt, hogy ki tudják számítani fejben a lövéseket és gyorsan reagáljanak. Meg kell tanulniuk kizárni a zavaró tényezőket, és jelen kell maradniuk a pillanatban, odafigyelve a játék részleteire.

Érzelmi szabályozás: A kézilabda kapusoknak hatékonyan kell kezelniük az érzelmeiket, különösen nagy nyomás alatt. Meg kell tanulniuk nyugodtnak és higgadtnak maradni, kerülve az érzelmi kitöréseket, amelyek negatívan befolyásolhatják teljesítményüket.

Reziliencia: A reziliencia a kudarcok és hibák utáni talpra állás képessége. A kapusok a mezőny játékosokhoz képest nagyobb eséllyel élik át többször az egyéni hiba “élményét” egy meccs során, ezért kritikus fontosságú, hogy mennyire tudnak rugalmasak maradni ebben a tekintetben. A reziliencia segít nekik lelkileg ellenállónak maradni és a pozitív hozzáállást fenntartani.

Kommunikáció: A kommunikáció kritikus pszichológiai készség a kapusok számára. Hatékonyan kell kommunikálniuk csapattársaikkal, utasításokat kell adniuk nekik és koordinálniuk kell a védekezést. A jó kommunikációs készségek segíthetik a kapusokat a védekezés megszervezésében és a gólok megelőzésében.

A kézilabda kapusok által alkalmazott stratégiák

A kézilabda kapusok különféle stratégiákat alkalmaznak teljesítményük fokozására és az előttük álló mentális kihívások kezelésére. Íme néhány, a kézilabda kapusok által használt általános stratégia:

Célállítás: A világos és elérhető célok kitűzése céltudatosságot és motivációt adhat a kézilabda kapusoknak. A célok lehetnek teljesítményorientáltak, például a lövések bizonyos százalékának kivédése, vagy folyamatorientáltak, például a megfelelő helyezkedésre és technikára összpontosítanak. A kapusok célmeghatározási technikákkal nyomon követhetik fejlődésüket és motiváltak maradhatnak.

Vizualizáció: A mentális képalkotás vagy vizualizáció magában foglalja a különböző helyzetek és forgatókönyvek mentális gyakorlását az elmében. A kézilabda kapusok a vizualizáció segítségével mentálisan gyakorolhatják képességeiket, elképzelhetik, hogy sikeres védéseket hajtanak végre, és elképzelhetik, hogy a legjobb teljesítményt nyújtják. A vizualizáció javíthatja az önbizalmat, a fókuszt és a teljesítményt.

Pozitív belső beszéd: Az, ahogy a kézilabda-kapusok magukhoz beszélnek, nagyban befolyásolhatja teljesítményüket. A kézilabda kapusok pozitív belső beszéddel növelhetik önbizalmukat, megőrizhetik a motivációjukat és fenntarthatják pozitív gondolkodásmódjukat a játék során.

Légzési technikák: A mélylégzés és a relaxációs technikák segíthetnek a kézilabda kapusoknak kezelni érzelmeiket, és nyugodtnak maradni nyomás alatt. A lassú, mély lélegzetvétel segít szabályozni a pulzusszámot, csökkenti a feszültséget és fokozza a fókuszt. A kézilabda kapusok a légzési technikákat gyakorolhatják a meccs előtti rutinjuk részeként vagy a játék során fellépő nagy nyomással járó helyzetekben.

Önreflexió és – elemzés: A kézilabda kapusok az önreflexióval és teljesítményük elemzésével azonosíthatják a fejlesztendő területeket. Ez magában foglalhatja a játékról készült felvételek áttekintését, a döntéshozataluk elemzését, valamint a játék közbeni érzelmeik és gondolati mintáik tükrözését. Az önreflexió segíthet a kézilabda kapusoknak abban, hogy betekintést nyerjenek erősségeikbe és gyengeségeikbe, és módosítsanak azon, ahogy egy-egy szituációt mentálisan megközelítenek.

Összefoglalva

Ha elértél idáig az olvasással, talán egyetértesz velem abban, hogy a kézilabda kapusok pszichológiája összetett és sokrétű. A koncentráció, a döntéshozatal, az érzelmi kontroll, az önbizalom, a rugalmasság és a kommunikáció mind kritikus szempontok, amelyek befolyásolják a kapus teljesítményét a kézilabdapályán. Különféle pszichológiai stratégiák alkalmazásával, mint például a célmeghatározás, a vizualizáció, a pozitív belső beszéd, a légzéstechnikák, a mentális edzés és az önreflexió, a kézilabda kapusok javíthatják mentális képességeiket és ezzel kihozhatják magukból a legjobb teljesítményüket.

A kézilabda kapus pszichológiai képességeinek megértése és fejlesztése elengedhetetlen egy kapus számára ahhoz, hogy sikeres legyen ezen a különleges poszton. A játék mentális aspektusainak elsajátításával a kézilabda kapusok hatékonyabbá válhatnak a lövések blokkolása, csapatuk irányítása-szervezése és csapatuk általános sikeréhez való hozzájárulás terén. 

Kézilabda kapus vagy? Szeretnéd fejleszteni a mentális képességeidet, hogy még jobbak legyenek a védés mutatóid? Lépj velem kapcsolatba, és beszéljük meg!

Kikaptunk tegnap a horvát válogatottól a női kézilabda EB-n. A tény önmagában is fájdalmas, a mutatott játék pedig joggal ad okot aggodalomra. Én töretlenül bízom, drukkolok a lányoknak és a szakmai stábnak is, de nem tudok elmenni amellett, hogy eddig mindkét meccs után a mentális felkészülés elégtelensége volt a kiemelt téma a stúdióban és gyakran a szurkolói fórumokon is.

Mielőtt levesszük az érintettekről a keresztvizet, fontosanak tartom, hogy beszéljünk a mentális felkészülés alapvető természetéről.

Ehhez először egy kicsit beavatlak a kulisszatitkaimba. A hozzám járó sportolóknak a folyamat elején, amikor mindketten még csak ismerkedünk azzal, hogy milyen mennyiségű és minőségű munka vár ránk, gyakran szoktam viccesen azt a hasonlatot hozni, hogy a sportolók úgy képzelik el a mentális edzést, és benne engem mental coachként, hogy én vagyok az az ember, aki varázspálcával a kezében odalép a meccs előtt a játékosokhoz, egyesével megérinti a fejüket, rájuk mosolyog, majd a játékosok kifutnak a pályára és garantált a győzelem.

Most biztos jót mosolyogsz magadban, de meglepődnél, milyen sokan szoktak felcsillanó szemmel, teljes komolysággal visszakérdezni, hogy „húú de jó, akkor ezt meg tudod csinálni?” Ez az a pont, amikor végképp le szoktam rombolni minden illúziót azzal kapcsolatban, hogy ami vár rájuk, az nem ez, hanem kőkemény munka. Először és leginkább saját magukon kell dolgozniuk. Az önismeret nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elemezni tudjuk a pályán zajló eseményeket.

Ami engem illet, én ismerem a sportágat játékosként, edzőként, mental coachként, és hamarosan elmondhatom, hogy pszichológusként is. Tudok segíteni abban, hogy azok a megmagyarázhatatlan érzések, kihagyott ziccerek, hirtelen önbizalom vesztések, eladott labdák, hiányzó védések miből fakadhatnak. De abból a hosszú listából, ami ilyenkor okként szóba jöhet, csak a sportoló segítségével, együtt tudjuk kiválasztani, hogy mi az, ami konkrétan az ő működését befolyásolja. Csak akkor tudunk közösen dolgozni azon, hogy legyenek bevált stratégiái a hasonló helyzetekre, és esetleg már meccs közben tudjon váltani, ha ismeri önmagát.

Talán sejted már, hogy ez a folyamat egyáltalán nem rövid, főleg, ha valaki még sosem foglalkozott ilyesmivel. Nem elég az összetartáson, vagy a felkészülési meccsek előtt találkozni egy mental coach-csal, mert a mentális edzés egész egyszerűen NEM ÍGY MŰKÖDIK. Aki hozzám jár, már álmából felkeltve is tudja: EDZÉS=Fizikai edzés+Mentális edzés. Ez az egyenlet. A sportolói teljesítmény két dolog szummája, nem egyé. A fizikai edzés nem elég, kell a mentális is. Ha legalább olyan eredményeket vársz magadtól fejben, mint testben, akkor ugyanúgy, napi szinten foglalkoznod kell a fejed, a gondolataid edzésével, mint a testedével.

Heti 10 edzésed van, plusz 2 meccs? Az rengeteg fizikai munka…aztán az utazások, csapat összetartás, videózás… fárasztó, tudom. De mennyit dolgozol a koncentrációdon? Az önbizalmadon? A motivációdon? A céljaidon? A belső beszédeden? Képes vagy kívülről látni magad meccs közben? Stratégiát váltani, ha valami nem megy? És kizárni a zavaró ingereket? Meccs után részletesen elemzed a játékodat? Vannak saját statisztikáid magadról, az edzés teljesítményedről, meccs teljesítményedről, amiket visszanézve okos döntéseket tudsz előkészíteni a jövőre nézve?

Inkább nem is sorolom tovább. A mentális edzés egy tudatos sportoló számára ma már kihagyhatatlan, legalábbis szerintem. Régen elmúltak azok az idők, amikor egy kézilabda csapat meg tudott élni pusztán a fizikai előnyéből és a taktikai repertoárjából. A modern kézilabda ennél szerintem sokkal összetettebb, és kihagyhatatlan részét képezi a mentális felkészülés.

Szomorúan hallgattam nemrég az edző továbbképzésen egy sport pszichológus kollégámat, aki arról számolt be, hogy a hozzá járó kézilabdázók mintha szégyellnék, hogy vele dolgoznak. Sajnos tényleg itt tartunk, ezt én is tapasztalom. Örvendetes, hogy a kézilabdában szövetségi szinten már eljutottunk odáig, hogy elismerik, hogy szükség van a mentális felkészülésre (nem volt ez mindig így). Addig viszont, amíg ugyanerre a felismerésre a klubok szintjén nem jut el a szakvezetés és az edzői-szakmai stáb, a válogatott mentális felkészítése egy lehetetlen küldetés. Hogy miért? Idézném a varázspálcás hasonlatomat… Mert nem vagyunk varázslók. Ez a munka hosszú éveken keresztül zajlik, a sportoló (inter)aktív és intenzív részvételével. Nem a világverseny előtt 2 héttel, varázsütés-szerűen, hanem rendszeresen, 10 naponta – 2 hetente konzultációval, a két konzultáció között pedig feladatokkal, gyakorlással. Akár egyénileg, akár csapat szinten. A válogatott mentális felkészítése tehát sajnos csak akkor lehet eredményes, ha van mire építkezni, azaz ha egyéni szinten vagy klub szinten* is dolgozik ezen az adott játékos. Nem kampányszerűen, egy-egy nemzetközi verseny előtt, hanem rendszeresen, egész évben.
(*Nem vagyok telhetetlen, elsőre beérném azzal, hogy vagy egyénileg, vagy klub szinten, de halkan megsúgom, hogy vannak országok, ahol ez párhuzamosan, egyéni ÉS klub szinten is zajlik.)

Amikor a sportoló az ideje legnagyobb részét a klubjában tölti, ahol nem csak, hogy nem támogatott a mentális edzés, vagy a sport pszichológus alkalmazása, hanem még ciki is, titkolnia kell (olykor még a csapattársak is leszólják, ha kitudódik…), akkor nem nehéz elképzelni, hogy milyen erős elkötelezettség, tudatosság és kitartás szükséges ahhoz egyéni szinten, hogy valaki a mentális edzésbe egy ilyen ellenséges környezetben bele merjen vágni. Szerencsére azért vannak már olyan kézilabdázók a női és a férfi élmezőnyben is, akik felismerik ennek a munkának a hasznát, és látványos versenyelőnyt képesek kovácsolni belőle akár már rövid távon. Ők a sportágunk igazi úttörői, remélem, a felnövekvő generáció számára példát mutatnak majd ezen a téren is.

És ha már a jövőről van szó, azt kívánom, hogy a kézilabdában mi magyarok egyszer eljussunk odáig, hogy a mentális felkészülés olyan természetes legyen, mint a mindennnapi edzés, hogy a sport pszichológus rendszeresen, egész évben tudjon dolgozni a játékosokkal egyénileg és csapatban (válogatott és klub szinten is!), hogy elkísérje őket a versenyekre, hogy ott legyen, amikor a játékosoknak szükségük van rá (félidei szünet!), hogy ott üljön a csapat mögött az első sorban úgy, mint a teniszezőknél ül a pszichológus a csapat boxban.

Mert az a pillanat, amikor a játékos hálás tekintettel, egy győztes meccs után kiinteget neked a lelátóra, az egyszerűen mindent megér. Szavakkal leírhatatlan érzés. Ezért imádom ezt a munkát.

Fotó: MKSZ, illusztráció: Fehér Luca Kata

Az autóipari vezető legenda, Lee Iacocca tudta, hogyan működnek a csapatok. A Ford Mustang atyja valószínűleg értette, hogy a hierarchia csúcsán álló személy formálja az egész szervezet teljesítményét.

Kétségtelen, hogy a főnök szerepe kiemelkedő jelentőséggel bír: nélküle egyetlen emberi csapat sem képes túlélni – ez így működik már ősidők óta; az evolúciós örökségünk része. De hogyan kapcsolódik a csapat teljesítménye a vezető tempójához? Ennek egyik aspektusa az lehet, hogy vajon a főnök milyen gyorsan ismeri fel a problémát a csapaton belül (vagy a pályán, ha sportot váltunk), és milyen sebesen tudja átadni a lehetséges megoldás(oka)t. A csapat szemszögéből nézve pedig arról van szó, hogy milyen gyorsan értik meg az üzenetet és ültetik át a gyakorlatba a hallottakat.

Az üzenet átadásának sebessége az időkérés alatt

Szeretnéd egy igazi helyzetben, verseny során (nyomás alatt) megfigyelni? Nézz meg egyet az Európa Bajnokság meccsei közül, és vizsgáld meg a rivális edzőket a csapatok időkérései során (TTO, Team Time Out). Több oka is van annak, hogy az edzők miért kérnek időt, de most koncentráljunk azokra az esetekre, amikor az elsődleges cél megállítani a negatív fázist (a csapat épp vesztésre áll, ezt akarják megakadályozni).

Az időkérés két fő típusa

Nem kell 10+ nyelven beszélnünk ahhoz, hogy észrevegyük, tartalmi szempontból két fő fajtája van az időkérésnek. 1) Edző: Amit csináltok, az NEM OKÉ. Dühös vagyok. Nyomást helyezek rátok, és azt várom, hogy ti is nyomást helyezzetek magatokra, hogy az segítsen jobb teljesítményt elérni. 2) Edző: MOST azt akarom, hogy ezt csináljátok. (És elmagyarázza az egyszerű mozdulatokat, amiket a csapattól vár a pályán. Néha akár egy táblára is rajzol, hogy még inkább elősegítse az üzenet átadását.)

Testbeszéd

A csapattagok testbeszéde egyértelműen elárulja, hogy megértették az üzenetet, vagy nem (ugye, mondtam, nem is kell beszélni az adott nyelvet! ;)) Az 1) esetben a csapattagok általában nem vesznek fel szemkontaktust az edzővel. Lefelé tekintenek a cipőjükre, néha még el is fordítják a felsőtestüket, inkább az üres pályát nézegetik (egy üveg víz szorongatása is például jó álca lehet…). Nincs interakció a játékosok és az edző között, a kommunikáció egyoldalú. A 2) esetben a játékosok egymásra és az edzőre is néznek; a szemkontaktus az egyik legfontosabb jel, amivel azt mutatják, figyelnek és értik az üzenetet. A testük nem fordul el, teljes kört alkotnak, amelynek néha a közepén guggol az edző. Gyakran a kommunikáció sem egyoldalú, a játékosok párbeszédet folytatnak az edzővel, visszakérdeznek, biztosak akarnak lenni abban, hogy mindent értenek, instrukciókkal segítik csapattársaikat.

Mit gondolsz, melyik időkérés eredményesebb a csapat szempontjából egy olyan helyzetben, ahol a játékosok már eleve nyomás alatt vannak (és ne feledjük, épp negatív fázisban, tehát a figyelmük fókusza kifejezetten szűk a negatív érzelmek következtében) és az edzőnek csak 60 másodperce van, hogy változtasson a játékon? Az első vagy a második eset?

Rendben, bevallom, a 2) opció választása nagyon könnyű. Mégis, az edzők gyakran nem elég megfontoltak ehhez egy meccs közben. Nézed az Euro 2020-at? Más véleményen vagy? Oszd meg velem hozzászólásban!

Szenvedélyes focista

Ha tőlem is hasonló anekdotát vársz, csalódást kell okoznom. Nem voltam annyira híres atlétaként, és már fel is hagytam a profi sporttal, mire ő visszatért a közéletbe. Mindannyian tudjuk, hogy bevallottan drogfüggő volt, de ahogy egy riporter is említette, ha van valami, ami jellemezte őt az életében, az a függőség. Futballfüggő volt, hatalmas szenvedéllyel, ami a pályán minden egyes mozdulatából sugárzott. De térjünk vissza az én Maradona-sztorimra…

Táncoló sportolók

Művészi beállítottságú emberként mindig is kihasználtam különféle művészeti ágak egyedi hangulatát, bármin is dolgoztam éppen. Ez marketingesként kiváló ötletforrást jelentett, edzőként pedig segít abban, hogy átadjak érzéseket, felspanoljam a sportolókat, vagy éppen rejtett félelmeiket hozzam a felszínre. Véleményem szerint a sportban nem alkalmazzák elég gyakran a művészetet. Azonban akadnak remek kivételek is. Amikor megtudtam, hogy a Wigan Warriors U19 Rugby csapat (Egyesült Királyság) balettozni kezdett, boldogan bólintottam, és arra gondoltam, hogy talán nem egyedül vagyok a Földön, aki úgy gondolja, hogy a táncmozdulatok gyakorlása nagyban hozzájárulhat a labdakezelési képességek fejlesztéséhez. Ez 2017-ben volt.

Mégis mi köze a kézilabdának és a focinak a tánchoz?

A következő év pedig igazolta az elképzeléseimet. Ebben az időben épp a kézilabda edzői képzést végeztem. Az egyik előadáson megtudtam, hogy még a Mocsai-érában (Mocsai Lajos, a legendás kézilabda edző, ma a Testnevelési Egyetem Rektora; többek között olimpiai ezüstérmet nyert a női kézilabda válogatottal) a magyar női kézilabda válogatott rendszeresen néptáncolt, mert edzőjük, Mocsai Lajos meg volt győződve arról, hogy a tradicionális néptánc lépések ritmusa és technikája elősegíti a motoros képességek fejlesztését az ugrások (amikor gólt dob a játékos), a testi trükkök és gyors fordulások esetén, amelyek nagyon gyakoriak a modern kézilabdában. (Később volt szerencsém Mocsai úrral személyesen is találkozni és beszélgetni a kísérletéről, mivel érdekel a téma és szeretnék az ő tapasztalataira építeni a saját edzősködésem során is.) Pár hónappal később ebbe a videóba botlottam:

Van olyan, akit ez ne nyűgözne le? Mekkora zseni volt ez az ember?! Egy igazi labdazsonglőr. Számomra igazi művész. Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor eldöntöttem, hogy tanulmányozni szeretném a művészetek sportban történő alkalmazását (erről még később írok bővebben). Az “Isteni” Diego – ahogy neveztük őt Magyarországon – csak 16 éves volt, amikor először szerepelt a nemzeti válogatottban (Argentina) Buenos Aires-ben, és pont Magyarország ellen játszott. 1977-ben vagyunk, Argentina 5-1-re győzött. Az alig 16 éves játékos nem volt több, mint egy fiatal tehetség abban az időben, de már megmutatta, hogy egy nem mindennapi focistával van itt dolgunk. A többi pedig már történelem… Amit ebben a posztban szeretnék hangsúlyozni, és ami miatt nagy Maradona rajongó lettem (ha még nem láttad volna, mindenképp nézd meg a jelenetét a nem túl ismert “Youth” című filmben – igazán szenzációs!), az a kivételes labdakezelési képessége, ami a fenti videóban is megtekinthető. Azt mondják, szeretett zenére bemelegíteni és tánclépésekkel fejlesztette a labdairányítási képességeit. Pont, ahogy én teszem a gyerekekkel a kézilabda edzéseken.

Egyébként ezt a videót 1989-ben vették fel, az UEFA Kupa elődöntőn, amelyet az SSC Napoli (Maradonával) és a Bayern München játszott. Egy történelmi meccs, ahol az örök showman Maradona vezető szerepben segítette csapatát az UEFA Kupa győzelemhez a döntőben a VfB Stuttgart ellen. Néhány történész-újságíró még azt is állítja, hogy ez a bemelegítés a német csapat elleni pszichológiai hadviselés része volt. Sajnos ezt már nem fogjuk tudni megkérdezni tőle, de meglehetősen biztos vagyok abban, hogy tudna mondani erről egy sztorit, és szokás szerint nagyon szenvedélyesen mesélné el azt.

Nyugodj békében, Diego. Örökre a szívemben maradsz.

Mi a te Maradona sztorid?

Van egy hasonló történeted Maradonáról? Nagyon szívesen meghallgatnám, ha van kedved, küldd el! Bónuszként pedig nézd meg ezt a videót a meccseken történt top 50 Maradona-megmozdulásról. Oké, oké, keresztezett láb, de van itt bárki, aki úgy tudja átvenni a passzolt labdát, hogy ráül?! Ez az ember igazi csoda. Egy ikon. A világ pedig szegényebb lett nélküle.

Tetszett ez a poszt? Ne felejts el alább a pici <3 ikonra kattintani és/vagy megosztani ezt a cikket. Ezzel segítesz eljuttatni az információkat sportolótársaidhoz is. Nagyon köszönöm a hozzájárulást, biztos vagyok benne, hogy sok atléta értékelni fogja!